Jól felépített és ügyesen tálalt alkuval bőven behozhatod azt a hátrányt, azt az árkülönbséget, amit a drágább hitel jelent a számodra.
Szépen megnőtt az eladó lakások/házak száma és biztosan akad köztük olyan, ami elég jó lesz ahhoz, hogy megfelelő választás legyen a számodra. A kérdés csak az, hogy sikerül-e olyan áron megszerezned, amivel egy jól kiválasztott piaci, vagy akár államilag támogatott lakáshitellel is jó vásárt csinálsz?
Persze vannak más szempontok is. Aki lakhatásra vásárol, annak fontosabb szempontjai is vannak. Kinőtték a régi lakást, vagy kisebbre szeretné cserélni, mert egyedül maradt. Túl sokat kell utazni a munkahelyére és ez tarthatatlan a számára…
Most azonban maradjunk az ár kérdésénél.
Az eladók leginkább akkor hajlandóak kötélnek állni, amikor olyan ajánlatot kapnak, amit nem lehet visszautasítani.
Minden más esetben bizonytalankodnak, kéretik magukat, alkudoznak, vagy megtartják az elutasító pozíciójukat és jobb ajánlat reményében kivárnak.
Ahhoz, hogy az alkunak esélye legyen, tapasztalatom szerint sokkal többet kell dolgozni az eladón, mint amennyi munkát a vevők, vagy az ingatlanosok általában beleraknak.
Az eladók nagyon nehezen engedik el az elképzelt ár alatt az ingatlant.
Mielőtt ezt megtennék, be kell lássák és meg kell békülniük azzal, hogy nem fogják megkapni érte a vágyott árat. Néha segít, ha áttesszük a figyelmüket arra a célra, ami miatt eladáson gondolkoznak. Mindkét esetben finom, odafigyelős kommunikáció és kellően sok idő kell ahhoz, hogy az eladó lehiggadjon és képessé váljon arra, hogy belássa, nem is olyan rossz az az ajánlat, amit kapott.
Mindenféle nyomás, kényszerítés rossz irányba viszi a tárgylást.
Az olyan érvelés, ami nem az eladó valódi fontosságairól szól, félre viszi a tárgyalást.
Változó, hogy kinél mivel lehet betalálni.
Van akinél tényleg ár kérdése. Másoknál egészen más dolgot kell kezelni ahhoz, hogy elfogadóvá váljon az ajánlattal kapcsolatban.
Nincs ráírva az eladók homlokára, az értékesítőnek kell kiderítenie.
A tárgyalásnál nagyon fontos a tempó és a kommunikációs szünetek tudatos megválasztása.
Az eladónak éreznie kell, hogy le nem akarjuk lenyúlni. Nem akarjuk rászedni.
Ingatlan esetén azért is nehéz az áralku, mert legalább egy hét el fog még telni az adásvételi szerződésig, és ha lemarad a tárgyalás vége (a döntés megszilárdítása), akkor könnyen előfordul, hogy idő közben az eladó meggondolja magát.
Ha sikerül megláttatni az eladóval, hogy a letett ajánlat tényleg lehetőséget ad a továbblépésre, akkor sokkal több esély van rá, hogy ki is fog tartani a döntése mellett.
Ha nem vagy biztos a dolgodban, jobban jársz, ha olyan értékesítőre bízod a tárgyalásokat, aki képes eljuttatni az eladót a megállapodáshoz.
Mi értékesítők nem vagyunk varázslók!
Nem tudunk bármit lenyomni az eladók torkán. (Nem is akarunk)
Abban viszont számíthatsz ránk, hogy olyan kompromisszumot, megoldást találjunk, ami vevőnek és eladónak is elfogadható.
A titok ebben rejlik. Megtaláljuk-e a mindenki számára járható megállapodást?
És ha az megvan, akkor reálissá tegyük a felek számára.
Barátsággal, Török József
ingatlanértékesítési specialista